Roxy News – 2010. december
2010. decemberi Roxynpad programok
December 14-én, kedden nyitóbuli! Hosszú szünet és az Expreszó felújítása után a Plum Is Fallin csapatával és egy forró hangulatú bulival elevenítjük fel a nyár emlékét. De mi történt a bandával a nyár óta, ezt kérdeztük Maróti Bélától, a zenekar vezetőjétől:
– A nyár folyamán az utcazenés koncertek után a zenénk tökéletesítgetésére fordítottuk energiáink nagy részét, illetve felvettük első demóinkat, ami még jobban összehozta a bandát. Hogy mégse higgye senki, hogy eltűntünk, felléptünk a tótvázsonyi falunapon, majd beneveztünk egy tehetségkutatóra is. Az első akadályt megugrottuk, a zsűri beválasztott a legjobb 20 zenekar közé. A következő fordulóban Szegeden próbáljuk majd meggyőzni a közönséget a szilvaszedés örömeiről.
A már indulásukkor hatalmas sikert besöprő Presence együttes méltó követője a Veszprémben különösen nagy respectnek örvendő, néhai Zeppsession zenekarnak. Korábbi koncertjeiken egyéni felfogásban, de a Led Zeppelin szellemiségéhez hűen tolmácsolták az elévülhetetlen repertoárt. A december 21-ei koncerten a Presence legénysége meglepetésre készül: a Zeppelin mellett a korszak több más nagy előadójának mítoszát is felelevenítik.
December 28-án, kedden: Overdrive
Az idei előszilvesztert az új felállású Overdrive zenekar fogja változatos repertoárral felvezetni. December 28-án a ZZ Toptól Bon Joviig, Satrianitól a Nightwishig, a Queentől a Guns N Rosesig csupa olyan zene dübörög a Roxynpadon, amire garantáltan lehet tombolni, sőt, a vokálban is erős banda vezényletével akár végigüvölteni is a nótákat...
A programokból is látható, hogy a belépésnek sem alsó, sem felső korhatára nincs, csupán egy jelképes, 200 Ft-os beugrója.
Interjú-töredékek (2010. december)
Az rendben van, hogy hetente fellépnek a tehetséges amatőr zenekarok az Expresszóban, de arról még senki nem beszélt, hogyan kerülhet egy amatőr zenész a színpadra? Nyilván hátul felmászik a vaslépcsőn, de hogyan juthat el odáig? A tavaszi idényben a > Veszprémi7Napban megjelent beszámolóhoz több interjú is készült a zenekarokkal. A cikkből kimaradt véleményekből ollóztunk össze néhányat, amikben a Roxynpadról, zenei indíttatásról, tervekről és egyéb másról is szó esik.
Chován Boby a doboknál
Chován Gábor (PIF, Frozen Chicken). "Ezzel a együttessel sikerült az utóbbi időkben a felejthetetlen Roxynpados koncertekkel az amatőrök közt egy szerintünk jónak mondható szintre eljutni. Az itt szerzett tapasztalatok meg fogják határozni további zenei pályafutásunkat."
Gabus például több zenekarban dobol, úgyhogy neki a (Veszprémben már világhírű:) Frozen Chicken után sem áll meg az élet, a továbbiakban is a zenével kíván foglalkozni.
Tasner Levente (Testosterone): "Zenei pályafutásom szerencsére már idáig is gazdag volt, mivel 5 éves korom óta hegedülök, a Dohnányi zeneművészeti szakközépbe jártam, két évig hegedűre, két évig klasszikus énekre. Beutaztam fél Európát kamarazenekarral, kórussal, most pedig a Zeneakadémia jazz-ének szakát taposom."
Levi ezek szerint profi énekes szeretne lenni, és már azt is tudja, hogyan kell ezt elérni.
Gueth Dániel (Prescence): "Kb. 3 éve ragadtam gitárt amikor apa megmutatott pár 3G felvételt. Gitár szempontjából a zeneiskolát mindig is teljesen feleslegesnek tartottam. Oda csak az menjen, aki klasszikus zenét akar gitározni. Szerintem a gitár azért ennél sokkal-sokkal többre hivatott hangszer:-) Többnyire autodidakta módon tanultam, de itt kiemelném a Youtube szerepét is, mert innen hihetetlen sok mindent megtanultam gitárosként..."
Ahhoz képest, hogy Dani autodidakta, über jól pengeti a hangszerét! Tessék példát venni róla: a Youtube-on nem csak Justin Bieberre lehet ám csorgatni a nyálat!:D
Veress Ádám (Bors zenekar): "A Roxynpadon megismerhettük közelebbről, milyen egy profi és átgondolt egész estés produkció. Meghallgathattuk a város más zenészeit is, így kicsit jobban megismerhettük egymást a próbatermeken kívül is. Szeretnénk mi is minél jobbak lenni, szeretnénk ha minél többen megismernék a zenénket és minél több helyen meg tudnánk mutatni magunkat."
Báde három évig járt zenetanárhoz, mostanában pedig több zenekarban is előfordul, elektromosan és akusztikusan egyaránt.
Kiss Soma (Mindig Más): "Inkább ismerek 25 akkordot, amit kisállatok mancsairól nevezek el, mint 250-et, melyeknek olyan béna nevük van, mint F# (fisz). Ebben az esetben egy picit meghal a zene..."
(Ez a kisállatos ötlet nagyon tetszik, egyszer elsütöm majd Szerdahelyi tanár úrnál a zenesuliban, aztán felveszem videóra, ahogy a földön fetrengve aszalódik.xD)
Sziklai Balázs (Warn!ng): "A jövőbéli dolgokról még nem beszéltünk konkrétan, nincsenek kitűzött célok. Úgy gondoljuk, addig csináljuk, amíg szeretjük, és amíg megvan a kellő motiváció. Minden alkalmat megragadunk, több fellépésünk volt a nyár folyamán is.”
A népies metálzúzda már külföldön is bemutatkozott, a bolgár tengerparton videoklippet is forgattak. Íme:
Bálint Ádám (Testosterone): "A zenei játékban még van hova fejlődnöm. 9 éve kezdtem a basszusgitározást autodidakta módon, és úgy érzem, hogy most jutottam el az önképzés határához, ahonnan nem szégyellek majd hozzáértő segítséget igénybe venni, hogy profi szinten játszhassak a hangszeremen!" No comment, Ádám szerénysége előtt le a kalappal!
Maróti Béla (Plum Is Fallin’): „Kimondottan zenei pályára csak kevesen készülnek az együttesből, de szeretnénk folytatni a zenélést. A fejlődésünket próbáljuk tudatosan irányítani, szeretnénk tapasztalatot szerezni stúdiózásban, szabadtéri koncertezésben, és természetesen azt szeretnénk, hogy minél jobban kidolgozott zenét tudjunk előadni.”
Ez elég céltudatos hozzáállás, a PIF koncertek azonban mégis olyan spontánnak tűnnek. Lehet, hogy ez a kettősség az elmaradhatatlan sikerük titka?
Fülöp Bence (Mindig Más, Malac zenekar): „Kár, hogy nem az USA-ban születtem" – fogalmaz tömören és velősen Bence.
Ez egyébként már nekem is eszembe jutott: lehet, ha a tengeren túl élnénk, nem a Roxynpad tolna minket, hanem valamelyik nagymenő zenecsatorna? Vagy a Disney… /PöDe/
Wattacukor – finom volt, de sajnos elfogyott... (2010. december)
Kicsit elsikkadt a hír a nyári eseményhorizonton, hogy a Wattacukor zenekar Balatonfüreden búcsúkoncertet adott. Elég régi és ismert amatőrzenekar volt Veszprémben a "Watta" ahhoz, hogy ez mégiscsak hír legyen. Erről kérdeztük még kora ősszel Kovács Esztert, a zenekar basszerosát és főnökét.
Wattacukor a Roxynpadon 2010 márciusában
– Számos sikeres koncert és népszerű saját szám után miért búcsúztatok el?
– Több dolog összejátszott, bennem már érett egy ideje... Nem ugyanazt akartuk a többiekkel. Tudom, ez szinte lehetetlen egy ekkora bandában, és nem is kell mindenkinek ugyanazt akarnia, de egy idő után már nem működik. Én többet akartam, több próbát, több koncertet, több saját számot, és ebben nem mindenki volt partner. Volt olyan is, aki ezt felismerte, és "kilépett" - bár neki is a füredi volt az utolsó koncertje. Nem hirtelen jött a dolog, tavasz végén már volt egy hasonló krízisünk, akkor megpróbáltunk változtatni pár dolgon, folytatni új lendülettel (ekkor írtunk néhány új sajátot, és bekerült pár új feldolgozás), de nem sikerült. Gondolom, most sokan azt kérdeznék, hogy miért nem volt jó ez így, hiszen játszottunk a borheteken, a Zirci Bulin. Ráadásul aki ismer, tudja, hogy a Wattacukor volt a mindenem - ironikusan hat, hogy bár nekem volt a legfontosabb, én akarom abbahagyni. Úgy éreztem, már másfél éve ugyanott vagyunk, nem haladunk sehová, és ez az ugyanott nem volt rossz helyen, sőt... De egy idő után már nem mindenkinek kihívás, és ezt érezni a hangulaton, meg azt is, hogy van, aki alig járt próbára, és olyan is, aki a búcsúkoncertre se jött el.
– Egymástól is elváltatok, vagy csak ezen a néven a közönségtől?
– Ezen a néven a közönségtől biztosan, és én a többiektől is, de nem mondom, hogy mindenkitől. Többen vannak, akik szeretnének folytatást, és biztosan csinálnak is valamit, de erről nem tudok részleteket. Hallottam már olyan véleményt, hogy egoista dolog, hogy a név velem együtt megy, de nem csak én megyek, sok új arc van, szerintem nekik is jót tesz a frissítés, ráadásul így nincsenek az eddigi irányhoz kötve.
– Van-e olyan tanulsága a Wattacukor több éves működésének, amit más formációba átmentve tovább tudtok vinni?
– Rengeteget tanultunk belőle, zeneileg, emberileg, szervezésből, nem is tudom, mit lehetne kiemelni. Talán azt, hogy nagyon fontos a kommunikáció, legyen az külső vagy belső. És hogy a zenei tudás nem minden, tudni kell, mit szeret a közönség, pozícionálni kell magunkat. Meg rengeteg más dolog, amit nem csak más zenekarokban, hanem az élet más területein is hasznosítani tudunk.
– Ismert, hogy másik bandával, a Powersleep-pel is felléptél, van-e köze ennek a Wattacukor felbomlásához?
– Annyiban lehet, hogy más fajta élményt nyújtottak a közös próbák, a srácok sokkal régebb óta játszanak zenekarban, mint mi, és más volt a hozzáállás. Sok dologra ráébresztett a velük zenélés. Közvetlen kapcsolat viszont nincs, a Powersleep mindenkinek sideprojectként indult, nálam is a Watta volt az első, ott szerveztem és dalokat írtam, a Ps-ben csak basszusgitároztam. Ráadásul a Powersleep egynyári zenekarként indult. Nem helyettesíti számomra a Wattacukrot, ilyesmiről szó sincs, hiszen nem is vagyunk még biztosak abban, hogy mi lesz vele.
– Mielőtt megköszönöm az interjút: mik a terveid a folytatást illetően? Mikor és milyen stílusban (és kivel?:-) szeretnél újra zenélni a Wattacukor után?
– Természetesen, a zenélést nem hagyom abba! Jól érzem magam a színpadon, próbákon, a zene kell. A Powersleeppel most szünetet tartunk, de szeretnénk folytatni, részemről nagyon működőképesnek látom a dolgot. Persze, ahogy már mondtam, semmi sem biztos. Csillag Esztivel is felmerült egy közös zenekar lehetősége, de erről még nem tudok sokat mondani. Finomabb lesz, mint a Wattacukor...
– Köszönöm, és sok sikert! /roxy/
Az archívum további oldalai:
> Zenekarok archívuma /2009–2011/